A termosz elve

Jun 01, 2026 Hagyjon üzenetet

A modern termosz lombikot 1892-ben találta fel Sir James Dewar skót tudós.

 

Akkoriban a cseppfolyósító gázokkal kapcsolatos kutatásokat végzett. A gázok alacsony hőmérsékleten történő cseppfolyósításához először egy olyan tartályra volt szükség, amely el tudja szigetelni a gázt a külső hőmérséklettől. Megbízta Burgh üveggyártót, hogy fújjon be egy duplafalú üvegtartályt, mindkét réteg belső falát vonja be higannyal, majd szívja ki a levegőt a rétegek között, hogy vákuumot hozzon létre. Ez a "Dewar-lombiknak" is nevezett vákuumlombik egy bizonyos ideig képes fenntartani a benne lévő folyadék hőmérsékletét, függetlenül attól, hogy hideg vagy meleg. Mivel a termoszokat főként otthon használják a meleg víz melegen tartására, melegvizes palackoknak is nevezik őket.

 

A termosz felépítése nem bonyolult. Duplafalú-üvegbélésből áll, a két réteg között vákuum van, a bélés pedig ezüsttel vagy alumíniummal van bevonva. A vákuum megakadályozza a hőáramlást, és mivel maga az üveg is rossz hővezető, az ezüstbevonat a tartály belsejéből kisugárzott hőt visszaveri a tartályba. A hőátadás főként három módszerrel, -vezetéssel, konvekcióval és sugárzással történik. Ha a két tartályfal közötti tér vákuum, a levegőmolekulák hiánya természetesen blokkolja a hővezetést és a konvekciót. A belső falra fényvisszaverő réteg hozzáadása tovább csökkenti a hősugárzást, ami rendkívül hatékony és olcsó szigetelt tartályt eredményez. Ezzel szemben, ha a palack hideg folyadékot tartalmaz, az megakadályozza a külső hő besugárzását a belsejébe. A szigetelt palackok dugója jellemzően parafából vagy műanyagból készül, amelyek egyike sem jó hővezető.

Széles termékválaszték és globális elérés

Több mint 100 exkluzív modellel – beleértve a slusszpoharakat, a sört, a sörcsizmákat és a funkcionális LED-es villogó udvarokat – páratlan választékot kínálunk.

A szálláslekérdezés elküldése